Hazánkat az árvízi
katasztrófa után újabb csapás érte, melyet felfogni nem nagyon lehet.
4 halott, több eltűnt ember, akiket azóta is keresnek. Több, mint száz sérült és sokk mindenhol…szó szerint emberek életét vitte el a hétfői sárlavina, mely az ajkai timföldgyár beszakadt töltésének „köszönhetően” indult végzetes útjára.
A tudósítások rettenetes képekkel számolnak be a történtekről, melyet őszintén szólva innen, Budapest szívéből nagyon nehéz, még elképzelni is.
Devecseren és Kolontáron, a két legközelebbi településen a helyzet egyáltalán nem kecsegtető. A vörös, maró anyagokkal teli sár mindent ellepett, az ott élők és a segítségükre sietett emberek próbálják menteni a menthetőt. A házakat, bútorokat beborítja a lerakódott vörös sár, háziállatok tetemei hevernek mindenhol. Bár a károkat egyelőre pontosan megsaccolni nem lehet, annyi biztos, hogy a helyreállításhoz rengeteg pénzre lesz szükség.
A timföldgyár emberei tiltakoznak a kijelentésre, miszerint ők a felelősek a történtekért. Bár a közelben lakó emberek egy ideje már sejtették, hogy valami nincs rendben a gát körül, a tározót szeptember 23án vizsgálók mindent rendben találtak.
A lúgos kémhatású sár sok embernek égési sérüléseket okozott, akiket Veszprémben és Budapesten kezelnek. Nehezíti a helyzetet, hogy a cég képviselői azt állítják, a sár semmilyen káros anyagot nem tartalmaz és nem veszélyes az emberi szervezetre sem…de kérdem én, akkor milyen anyagoktól szenvedtek ilyen sérüléseket???
Az emberek félnek a hosszú távú hatásoktól, valljuk be teljesen jogosan! A legszörnyűbb pedig, hogy csak találgatni tudnak, hiszen nem áll eléjük senki, aki férfi módjára végre egyszer az igazat mondaná nekik.
A lényeg, hogy az összefogásra most mindennél jobban szükség van! Minden segítség és minden forint számít!
Amikor tegnap este a 1752 –es segélyvonalat tárcsázva túlterheltségre hivatkozva nem sikerült telefonálnom, meg kell mondjam jó érzés töltött el. Persze később triplán bepótoltam! Azt hiszem mindenkinek a saját lehetőségeihez mérten kellene segíteni, így például én nyilván nem tudok lemenni sarat lapátolni, de pár hívással igenis segíteni tudom a helyreállítási munkákat!
Arra bíztatlak titeket is, hogy tegyétek meg ezt ti is… vegyétek fel a telefont és segítsetek, mert lehet, hogy pont az az egy hívás segít valaki életét és munkáját helyrehozni!
A közösség ereje sok mindenre képes!
Ne feledjétek:
1752 vagy 1749!
Niko
