Hazánkat az árvízi katasztrófa után újabb csapás érte, melyet felfogni nem nagyon lehet.4 halott, több eltűnt ember, akiket azóta is keresnek. Több, mint száz sérült és sokk mindenhol…szó szerint emberek életét vitte el a hétfői sárlavina, mely az ajkai timföldgyár beszakadt töltésének „köszönhetően” indult végzetes útjára.
A tudósítások rettenetes képekkel számolnak be a történtekről, melyet őszintén szólva innen, Budapest szívéből nagyon nehéz, még elképzelni is.
Devecseren és Kolontáron, a két legközelebbi településen a helyzet egyáltalán nem kecsegtető. A vörös, maró anyagokkal teli sár mindent ellepett, az ott élők és a segítségükre sietett emberek próbálják menteni a menthetőt. A házakat, bútorokat beborítja a lerakódott vörös sár, háziállatok tetemei hevernek mindenhol. Bár a károkat egyelőre pontosan megsaccolni nem lehet, annyi biztos, hogy a helyreállításhoz rengeteg pénzre lesz szükség.
A timföldgyár emberei tiltakoznak a kijelentésre, miszerint ők a felelősek a történtekért. Bár a közelben lakó emberek egy ideje már sejtették, hogy valami nincs rendben a gát körül, a tározót szeptember 23án vizsgálók mindent rendben találtak.
A lúgos kémhatású sár sok embernek égési sérüléseket okozott, akiket Veszprémben és Budapesten kezelnek. Nehezíti a helyzetet, hogy a cég képviselői azt állítják, a sár semmilyen káros anyagot nem tartalmaz és nem veszélyes az emberi szervezetre sem…de kérdem én, akkor milyen anyagoktól szenvedtek ilyen sérüléseket???
Az emberek félnek a hosszú távú hatásoktól, valljuk be teljesen jogosan! A legszörnyűbb pedig, hogy csak találgatni tudnak, hiszen nem áll eléjük senki, aki férfi módjára végre egyszer az igazat mondaná nekik.
A lényeg, hogy az összefogásra most mindennél jobban szükség van! Minden segítség és minden forint számít!
Amikor tegnap este a 1752 –es segélyvonalat tárcsázva túlterheltségre hivatkozva nem sikerült telefonálnom, meg kell mondjam jó érzés töltött el. Persze később triplán bepótoltam! Azt hiszem mindenkinek a saját lehetőségeihez mérten kellene segíteni, így például én nyilván nem tudok lemenni sarat lapátolni, de pár hívással igenis segíteni tudom a helyreállítási munkákat!
Arra bíztatlak titeket is, hogy tegyétek meg ezt ti is… vegyétek fel a telefont és segítsetek, mert lehet, hogy pont az az egy hívás segít valaki életét és munkáját helyrehozni!
A közösség ereje sok mindenre képes!
Ne feledjétek:
1752 vagy 1749!
Niko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése