A Z generáció egy olyan korosztály, amely 1996-tól napjainkig tart. Ők születésükkel a legfejlettebb digitális világba csöppentek, ahol már minden Online és virtuális térben zajlik. Ezért az sem véletlen, hogy a „digitális bennszülöttek” elnevezéssel emlegetik őket.
Kinek joga eldönteni, hogy vajon ezzel ők jól jártak-e? Hiszen abból a szempontból igen, hogy nagyon könnyen elsajátítják a különböző digitális eszközök használatát, ezáltal nem jelenthet számukra nehézséget alkalmazkodni a mai oktatási- és munkakövetelményekhez, viszont személyes kapcsolataik elcsökevényesednek, minden kontaktust bekebelez az Online örvényszerű ereje.
Mi már egy fogyasztói társadalomba születtünk bele. Szüleink és nagyszüleink (baby boomerek) rengeteg munka árán valósították meg azt, amire vágytak. Rettentő nehéz adottságok mellett tettek szert lakásra, házra, autóra és próbálták meg kialakítani egzisztenciájukat. Ebből kifolyólag ők mindent megtettek annak érdekében, hogy minket önállóságra és szabad véleménynyilvánításra neveljenek. Talán ennek köszönhető az, hogy mi sokkal nagyobb önbizalommal ugrunk fejest a lehetőségekbe és megpróbáljuk életünket szabadabban élni, feladatainkat könnyedebben ellátni.
Utol tudjuk-e érni a Z generációt? Véleményem szerint nem. Hiszen a digitális intelligencia a „vérükben van”. Nem ugyanolyan aggyal gondolkodunk. Mi nem tudunk elrugaszkodni a gyerekkorunkban berögződött szokásoktól, nem tudjuk és nem is akarjuk mellőzni a kézírást, a könyvolvasást, szívesen veszünk elő és hallgatunk meg újra egy kazettát és érthetetlenül állunk a Snapchat előtt.
Most a Z generáción a sor. Számukra minden lehetőség adott egy új, modern, de mégis emberséges világ megalkotására, feltéve, ha ellen tudnak állni, és nem szállnak fel a mókuskerékre.
