A hónapok hétfője!?

Szeptember 1-je mindig egy kicsit különlegesebb hónapkezdés, mint a többi. Vége a Balaton parti lángos evéseknek, a velencei-tavi vízibiciklizéseknek, a strandon barnulásoknak/égéseknek, a fesztiválokon való sörözéseknek, a kellemes esti csillagfényes fűben heverészéseknek; de persze az izzadásnak, a bikini lecsúszásoknak, miniszoknya felcsúszásoknak, szúnyogcsípéseknek, légyzümmögéseknek is… egyszóval vége a nyárnak.
Ilyenkor nem csak az ősz, de - minden diák nagy örömére- egy újabb iskolai tanév is elkezdődik. Idén szeptember 1-jén közel százezer reményekkel teli kisdiák kezdi meg iskolai pályafutását. Csillogó szemekkel hallgatják végig Bergendy Iskolatáskáját, mely csillogás az évek során lineárisan halványodik. A kicsit idősebbek inkább már csak abban reménykednek, hogy idén újítanak és nem csendül fel a nóta. Senki nem hiszi el, de igen…Peti idén sem az eszére hallgatott…
A középiskolában a tanulók már nem az iskolatáskával vannak elfoglalva… az évnyitón mindenki informálódhat arról, ki kivel került intim kapcsolatba, melyik zenekar dobosa vagy gitárosa kívánta meg, vagy melyik DJ kedvese lett egy éjszakára…
Egyedül az egyetemistáknak, főiskolásoknak nem fejeződik be elsejével a nyár. Ők más időszámítás szerint élnek: 10 hónap nyári szünet, kétszer egy hónap tanulással hűtve. Ilyenkor csak a tárgyfelvétel által érezhetik úgy, hogy egy új szemeszter kezdődött: dzsungelharc folyik a sorstársakkal a legjobb helyekért, ami az első hét után úgyis értelmét veszti: teljesen mindegy hova vettük fel azt az órát, amit sosem fogunk látogatni…
Szeptember 1-je a dolgozó embereknek is egy kicsit többet jelent. Véget érnek a nagy, nyári szabadságolások; a főnök is visszatért már bronzbarnán a Bahamákról; mi pedig boldog megelégedéssel ejtőzünk balatoni emlékeinkben, miközben Lovasi sorai csengenek a fülünkben: „…énekeljük el azt, hogy vége…”
Hát igen… Szeptember 1-je mindenkinek mást jelent: vannak, akiknek a nyár végét; vannak, akinek az iskola kezdetét. Léteznek olyanok, akiknek csak fizetésnapot és olyanok is, akiknek csak egy újabb lapot a naptárban. Vannak, akiknek egyszerűen csak különleges ez a nap: ekkor ünneplik születésnapjukat, névnapjukat, esküvőjüket vagy a 153. napi évfordulójukat. Akad azonban jó pár ember, akinek szeptember 1-je csakis egyetlen dolgot jelenthet: www.azevhonlapja.hu .

És talán vannak olyanok is, akiknek ez is csak egy átlagos keddi nap, amit megint túl kell élni…

Kicsi Lány

Nézzünk, mint Rozi a moziban?!

Először is fontos megjegyeznem, hogy a Google nem mindenható, de egyre több helyen úgy földrajzi, mint felhasználási területen jelenik meg.

Fejlődési szempontból ma a "kereső-óriás" abszolút elsősége nem megkérdőjelezhető, persze mindig lesznek trónkövetelők, akik teret akarnak hódítani a piacon. De tény hogy Shenzhen-től Párizsig és New-York-tól Burkina-Faso-ig az elsődleges interneten történő keresésre használt web adatbázissal a Google rendelkezik. A keresőfelület mintegy 105 nyelven, dialektusban, 122 országra testreszabott változatban létezik. Habár nagy botrányt kavart a közelmúltban a kínai informatikai hírszerzőkkel történő együttműködése a Google-nek de azt lehet mondani, hogy tartalmilag is megegyező találati listát kaphatunk a világ bármely pontján. Természetesen ez a globális homogenitás az egész világhálónak a jellemzője, nem csupán a Google-nek. Azonban vannak törekvések nem csak politikai oldalról véleményformálási céllal, hanem természetesen kereskedelmi érdekek által is motiválva például a különböző kiadók részéről. Erre példa lehet a You-Tube video megosztó oldal is ahol a jogvédett tartalmakat sok esetben egy adott földrajzi ponthoz kötött IP-címmel lehet csak megtekinteni és a kívánt ország határain túl pedig elérhetetlen az adott információ a fogyasztók számára. Persze amúgy is sok kritika érte a fájl megosztó oldalakat a jogvédett tartalmak nem megfelelő kezelése miatt, talán a You-Tube válasza tényleges megoldást jelenthet a jövőben erre a kérdésre. Jut eszembe a You-Tube is a Google tulajdonában van. Ezt az 1995-ben alapított céget ma úgy kell tekintenünk, mint egy, a jövő információ technológiai képének megformálóját. A Google alap mottója talán ezek mellett illetve ennek ellenére is az innovatívitás, a mindenki számára elérhető tartalom.

Picasa, Talk, Earth, Desktop, Chrome, Google Reader, Blogger, Gmail

A mobil-kommunikáció, médiaeszközök, űrturizmus. A teljesség igénye nélkül vagyok csak képes néhány példát említeni a Google terjeszkedési stratégiájának elemei közül. Az iPhone-ok után szabadon gPhone-oknak hívják a Google operációs rendszere (Android) által vezéretelt mobilokat. Saját nemzetközi közösségi médiumok mint GoogleVideo (de a YouTube is), orkut, GoogleReader vagy a Blogger már meglévő felületei amelyeknek a jövője előreláthatólag egy általános egységes média kommunikációs felület kialakítása. Hasonló terveket szövögetnek a Myspace, LinkedIn és hasonló közösségi siteok üzemeltetői is. Az eddigi hegemóniáját a tv spot-okból és egyéb jogdíjakból megélő kereskedelmi TV társaságoknak már megdöntötte az internet térhódítása. Azonban soha nem látott mértékű változás várható a piaci részesedések tekinetében a különböző média felületek között. Szóval hogy mit is fogunk nézni és milyen eszközön jut el hozzánk az adotszolgáltató üzenete a jövőben azt nehéz megmondani. Az is lehetséges hogy a menet közben inernetre is (egyre fejettebb oldalakkal) igyekvő TV társaságok ha átalakult formában is de megőrzik eddigi pozícióikat a tartalom szolgáltatás terén. Azonban az egyértelmű hogy az egyre erősebben formálódó internetes fogyasztói közösség előtt soha nem látott szabadság és saját formára szabható lehetőségek állnak. Továbbá a hagyományos marketinges eszközöket felváltató a közösségi médiumokon keresztül támadó online gerilla eszközök egyre nagyobb jelentőséghez jutnak egy-egy kampány során.

Csupán érdekes zárógondolat, hogy ma, az aki rendelkezik internet eléréssel és van mondani valója, vagy éppen pont az nincs, az is mint információ közlő jelenhet meg a saját online médiumán.

KisMiska

Vannak még csodák – magyar csapat a BL-főtáblán!

Végre eljött a pillanat, melyre már tizennégy éve vártunk: újra magyar csapatért szurkolhatunk a labdarúgó Bajnokok Ligája mérkőzésein! Igen, a Debrecen ott van a Bajnokok Ligája főtábláján, a legnevesebb csapatok mellett. Nincs olyan ember az országban – aki kicsit is magyarnak érzi magát – akinek ne dobbanna meg a szíve ennek tudatában.
A Debrecen a hazai közönségnek már bizonyított többszöri Magyar Bajnoki győzelmével és most itt a lehetőség, hogy a Loki nemzetközileg is elismert csapattá váljon.
A klub sikere jól példázza, hogy lehet a mai Magyarországon is botrányok, csődök nélkül eredményesen működtetni egy futballcéget, ha a csapat mögött nem egy olyan befektető áll, aki arra törekszik, hogy saját malmára hajtsa a vizet, hanem eredményt akar elérni. És aki ad, az kap is. A Debrecen a legszerencsétlenebb esetben is 1,9 milliárd forint mellett „szomorkodhat”. Ebből a pénzből csak futja majd valamire, a Loki megnyerhet magának olyan játékosokat, akiket eddig nem volt lehetősége.
A csoportbeosztás igen élvezetes meccseket ígér, hiszen a Debrecen csoportellenfelei közül a Liverpool igazi nagyágyúnak számít, a Lyon és Fiorentina neve is jól cseng az európai csapatok között. Bár a továbbjutási esélyeket latolgatva talán szerencsésebb lett volna, ha a H csoportba sorolják hajdúsági büszkeségünket, még nincs minden veszve. A Liverpoollal szemben lélektani előnyt jelenthet számunkra, hogy az angol csapat Magyarországon korábban egyszer sem tudott nyerni, sőt gólt is csak egyet szerzett négy budapesti vendégjátéka során. Ha hasonlóan izgalmas meccseket láthatunk, mint a keddi selejtező, azt hiszem, már elégedettek lesznek a nézők, annak ellenére is, ha netán a DVSC elvérezne ellenfeleivel szemben.
A BL idei szezonja mindenképp emlékezetes marad számunkra, és az eddig elért eredmény már önmagában is nagyon jót tesz a magyar foci hírnevének. Örömmel tölt el, hogy újra van mire büszkének lennünk. Amit még mondhatok az annyi, hogy: HAJRÁ DEBRECEN!

BLa

Vissza a természetbe…vagy mégse?

Volt szerencsém részt venni egy konferencián az ökológiai fenntarthatóságért, amelyet a Krisna-völgyben tartottak. A konferencia témája vitathatatlanul napjaink súlyos és égető kérdéseit feszegette. Azonban most inkább egy kis személyes élménybeszámolót tartanék az ott hallottakról és tapasztaltakról.
Tudni kell, hogy Krisna-völgy teljesen önellátó falu. Az ott élők termesztik és tenyésztik azt, amit megesznek. Nincs is ezzel semmi gond, vidékről jöttem én is… Azon már jobban meglepődtem mikor közölték, hogy nincsen bevezetve se villany, se gáz, se pedig víz. Lássuk be, ez azért az okcidensen elég meredeken hangzik. Ugyanakkor semmi okom kételkedni. Bár, hogy őszinte legyek, kissé paradoxonnak tűnt erről (és magáról az ökológiai fenntarthatóságról) többek között egy laptop és egy projektor segítségével tájékozódni... feltételezem a szomszéd faluból kölcsönkértek egy kis áramot erre a pár órára. Ne akadjunk fenn mindenen!
A konferencia után körbevezettek minket a Völgyben, mondván ne csak halljuk, de tapasztaljuk is, hogy tényleg minden úgy van, ahogy elmondják. Úgy tűnt, úgy is van. Ugyanakkor kicsit furcsálltam, hogy miközben az idegenvezetőnk mesélt az ottani életmódról (ami megint egy izgalmas téma lehetne), egy ott élő lakos mobiltelefonnal fényképezett minket. Biztos már elemmel működött.
Aztán beszédbe elegyedtünk az idegenvezetőnkkel, aki egy történetet mesélvén véletlenül megemlítette, hogy gázgyújtót használnak a főzéshez. Két kérdés is felmerült hirtelen bennem: ahol nincs gáz, minek gázgyújtó? Illetőleg miért is nem jó egy ökofalunak a gyufa? De rá kellett jönnöm, hogy kicsi vagyok én még ehhez. Sebaj, érdeklődve figyeltem tovább az eseményeket. Eljutottunk a kertészethez is, ahol épp egy kiépített öntözőrendszer működött. Ekkor már kissé kritikusabb lettem, és bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis hogyan jut el a kútból a víz ide, egy ilyen öntözőrendszeren keresztül, áram segítsége nélkül. Kíváncsi természet vagyok, na. A kertész belepirult a kérdésbe, és ez nekem válasznak és végszónak elég is volt.
Nyilvánvaló, hogy az ott élő emberek a turizmusból élnek. Ugyan nem értem önfenntartás lévén minek is kérnek el nem kevés pénzt a látogatóktól, de kétségtelenül működik a történet, akár igaz, akár egy nagyon ügyes marketingfogás…
Szóval ez is picit olyan, mint a „magyarpuma”.

Kicsi Lány

„Hipersebességgel” fejlődik a főváros – Nade milyen irányba?

Ébredés…frissítő arcmosás…pirítós és tea illata…fogmosás…a nehezen kiválasztott ruha öblítő-illata…és végül indulás előtt egy leheletnyi parfüm.
Benzingőz, izzadtság és pisi szag, csomó éves bérlettel rendelkező sápadt és luxusvillában élő ember, kedves, mosolygós nyugdíjas nénik, nyugodt, utasaira figyelemmel lévő sofőrök, az üléseken elgondolkodtató eredetű, igen nagy méretű foltok, a motor lágy, kellemes duruzsolása…és ha nem lenne gusztusunk leülni, a snowboardozást is gyakorolhatjuk, illetve kb. egy év utazgatás után tornásztudományunkat olyan szintre emelhetjük, hogy esélyesként nevezhetünk az olimpiára is.
Ez a: BKV. Önnek jár.
Így jut el az ember a munkahelyére reggelente, ha éppen nem telik automobilra. Nade nézzük csak milyen jó annak, aki megengedheti magának ezt a „luxust”! A kiváltságos emberek némileg lecsökkenthetik az útidőt, ha autóba szállnak reggel, de ez a választás sem teljesen idegkímélő. Ha az embernek sikerül eligazodnia a sávok között, melyek felfestésének egykori helyét csak sejteni véli, figyelhet arra, hogyan szlalomozzon a kátyúk között, és közben aggódhat azon is, hogy a nyomvályúk és hepehupák hogyan teszik tönkre autója futóművét. Ha azonban ezek miatt próbálja mérsékelni sebességét jön az újabb veszély, hogy valakit ez olyannyira feldühít, hogy hátulról próbálja őt eltolni útjából. Parkolva sem tudhatja szeretett járművét biztonságban, mert ki tudja, mikor szabadul el egy BKV busz és tolja rá egy másik autóra?!
De hát mit is kívánhatnánk, még, hogy is lehetnénk elégedetlenek, mikor a három metró mellé építik a negyediket? Igaz, ükunokáink fogják esetleg élvezni az új metró előnyeit… Dehát ami a családomnak jó, az nekem is az ugyebár. Plusz régi hidainkat is folyamatosan modernizálják, a Szabadság hidat is hiphop felújították, a Margit hidat is csak előreláthatólag két évig kell nélkülöznie az autósoknak. Előbbinek a kivilágítását sem hagyhatjuk szó nélkül, mennyire eredeti, hogy éjjel a híd közepén egy sötét folt látszik, mivel ugyanis ami nincs, azt nem lehet ellopni alapon tették lopásbiztossá a „fénytechnikát”.
Lábjegyzetként megjegyzem, hogy fővárosunk dicsfényében elhalványuló vidéki nagyvárosaink közlekedés-ügyileg – és egyébként más szempontból is – ennél nyugat-európaibb szinten állnak. A helyzeten mi, „pórnép” nem sokat tudunk változtatni, csak „élvezzük”, ami Nekünk jár. Az illetékesek meg a summás végkielégítést, ami Nekik jár… Budapest pedig megmarad a Kelet fővárosának.

Kicsi Moly