Volt szerencsém részt venni egy konferencián az ökológiai fenntarthatóságért, amelyet a Krisna-völgyben tartottak. A konferencia témája vitathatatlanul napjaink súlyos és égető kérdéseit feszegette. Azonban most inkább egy kis személyes élménybeszámolót tartanék az ott hallottakról és tapasztaltakról.
Tudni kell, hogy Krisna-völgy teljesen önellátó falu. Az ott élők termesztik és tenyésztik azt, amit megesznek. Nincs is ezzel semmi gond, vidékről jöttem én is… Azon már jobban meglepődtem mikor közölték, hogy nincsen bevezetve se villany, se gáz, se pedig víz. Lássuk be, ez azért az okcidensen elég meredeken hangzik. Ugyanakkor semmi okom kételkedni. Bár, hogy őszinte legyek, kissé paradoxonnak tűnt erről (és magáról az ökológiai fenntarthatóságról) többek között egy laptop és egy projektor segítségével tájékozódni... feltételezem a szomszéd faluból kölcsönkértek egy kis áramot erre a pár órára. Ne akadjunk fenn mindenen!
A konferencia után körbevezettek minket a Völgyben, mondván ne csak halljuk, de tapasztaljuk is, hogy tényleg minden úgy van, ahogy elmondják. Úgy tűnt, úgy is van. Ugyanakkor kicsit furcsálltam, hogy miközben az idegenvezetőnk mesélt az ottani életmódról (ami megint egy izgalmas téma lehetne), egy ott élő lakos mobiltelefonnal fényképezett minket. Biztos már elemmel működött.
Aztán beszédbe elegyedtünk az idegenvezetőnkkel, aki egy történetet mesélvén véletlenül megemlítette, hogy gázgyújtót használnak a főzéshez. Két kérdés is felmerült hirtelen bennem: ahol nincs gáz, minek gázgyújtó? Illetőleg miért is nem jó egy ökofalunak a gyufa? De rá kellett jönnöm, hogy kicsi vagyok én még ehhez. Sebaj, érdeklődve figyeltem tovább az eseményeket. Eljutottunk a kertészethez is, ahol épp egy kiépített öntözőrendszer működött. Ekkor már kissé kritikusabb lettem, és bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis hogyan jut el a kútból a víz ide, egy ilyen öntözőrendszeren keresztül, áram segítsége nélkül. Kíváncsi természet vagyok, na. A kertész belepirult a kérdésbe, és ez nekem válasznak és végszónak elég is volt.
Nyilvánvaló, hogy az ott élő emberek a turizmusból élnek. Ugyan nem értem önfenntartás lévén minek is kérnek el nem kevés pénzt a látogatóktól, de kétségtelenül működik a történet, akár igaz, akár egy nagyon ügyes marketingfogás…
Szóval ez is picit olyan, mint a „magyarpuma”.
Tudni kell, hogy Krisna-völgy teljesen önellátó falu. Az ott élők termesztik és tenyésztik azt, amit megesznek. Nincs is ezzel semmi gond, vidékről jöttem én is… Azon már jobban meglepődtem mikor közölték, hogy nincsen bevezetve se villany, se gáz, se pedig víz. Lássuk be, ez azért az okcidensen elég meredeken hangzik. Ugyanakkor semmi okom kételkedni. Bár, hogy őszinte legyek, kissé paradoxonnak tűnt erről (és magáról az ökológiai fenntarthatóságról) többek között egy laptop és egy projektor segítségével tájékozódni... feltételezem a szomszéd faluból kölcsönkértek egy kis áramot erre a pár órára. Ne akadjunk fenn mindenen!
A konferencia után körbevezettek minket a Völgyben, mondván ne csak halljuk, de tapasztaljuk is, hogy tényleg minden úgy van, ahogy elmondják. Úgy tűnt, úgy is van. Ugyanakkor kicsit furcsálltam, hogy miközben az idegenvezetőnk mesélt az ottani életmódról (ami megint egy izgalmas téma lehetne), egy ott élő lakos mobiltelefonnal fényképezett minket. Biztos már elemmel működött.
Aztán beszédbe elegyedtünk az idegenvezetőnkkel, aki egy történetet mesélvén véletlenül megemlítette, hogy gázgyújtót használnak a főzéshez. Két kérdés is felmerült hirtelen bennem: ahol nincs gáz, minek gázgyújtó? Illetőleg miért is nem jó egy ökofalunak a gyufa? De rá kellett jönnöm, hogy kicsi vagyok én még ehhez. Sebaj, érdeklődve figyeltem tovább az eseményeket. Eljutottunk a kertészethez is, ahol épp egy kiépített öntözőrendszer működött. Ekkor már kissé kritikusabb lettem, és bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis hogyan jut el a kútból a víz ide, egy ilyen öntözőrendszeren keresztül, áram segítsége nélkül. Kíváncsi természet vagyok, na. A kertész belepirult a kérdésbe, és ez nekem válasznak és végszónak elég is volt.
Nyilvánvaló, hogy az ott élő emberek a turizmusból élnek. Ugyan nem értem önfenntartás lévén minek is kérnek el nem kevés pénzt a látogatóktól, de kétségtelenül működik a történet, akár igaz, akár egy nagyon ügyes marketingfogás…
Szóval ez is picit olyan, mint a „magyarpuma”.
Kicsi Lány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése