A legalja.

"Az ember nem lehet eléggé naiv." - gondoltam magamban miközben a mellettem lévő plakátra pillantottam, amelyen Benkő Dániel a tőle már-már megszokott retardált fejjel nézett rám. Az már át sem jön, hogy egy semmirekellő, emberileg nullvektor figuráról készítenek műsort, aki kvázi semmi mást nem csinál csak a f.át lóbálja, no meg "feleséget" keres.

Szomorú vagy inkább szánalmas a kereskedelmi médiumok felelőtlensége, hogy főműsoridőben a tartalom Csubaka és Kvazimodó közös gyermekének szerencsétlenkedése néhány gusztustalan hírnévre vágyó nővel. Magyarország többet érdemel!

Meghalt Vuk „édesapja”

Kedden arról szóltak a hírek, hogy meghalt Dargay Attila animációs filmrendező. Halálával a nemzet egy igazán értékes emberrel lett szegényebb. Ha valakinek e név hallatán nem is ugrik be semmi, biztos vagyok benne, hogy ha azt mondom Vuk, Szaffi, A nagy ho-ho-ho-horgász, Pom Pom meséi, Gusztáv, Lúdas Matyi mindenkiben felidéződik valamilyen szép emlék gyermekkorából, hiszen a saját korosztályom és szüleink ezeken a meséken nőttünk fel.
Igen, ezek még igazi mesék voltak, melyeknek célja az volt, hogy az igazi értékekre neveljék a társadalom legfiatalabb tagjait, akiknek a lelke még mindenre fogékony. Ezek a mesék szeretetről, igaz barátságról, tiszteletről, tisztességről szólnak és jó példát mutatnak a gyerekeknek. Nem véletlen, hogy sok felnőtt is kedveli ezeket a régi klasszikusokat, mert ezeknek a filmeknek van tartalma, Gusztáv történetei felnőttek számára is vicces humorukkal mindenkinek képesek mosolyt csalni az arcára. Ezek a mesefilmek művészi alkotások szemben a mai mesének nevezett gyerekeknek szóló filmekkel. Sajnálatos módon ma már ilyen világban élünk, ahol ezen emberi értékek, melyeket ezek a régi mesék hirdetnek elhalványulóban vannak. A népbutítás már gyerekkorba elkezdődik, a média a legkisebb korosztály számára is szennyet sugároz. Ha megnéz az ember egy mai mesét mind a képi világ, mind a tartalom – finoman szólva – elég gyenge… Nemrég láttam egy mesefilmeket sugárzó csatornán egy gyerekfilmet, melyben a szereplők felismerése gondot okozott, mert nem tudtam eldönteni, hogy az oroszlánnal keresztezett medvének kinéző figura most melyik is a kettő közül??? Aztán kiderült, hogy egyik sem…hanem egy nyúl. És hát a történet is elég beteg volt, a főszereplő rokona látogatóba jött, akiről kiderült, hogy gonosz és az a legjobb szórakozása, hogy állatokat robbantgat fel. Ez épp ilyen volt, mint amilyen kaotikusnak hat itt leírva! Ma már az agresszió, az önzés, a felsőbbrendűség mind megjelenik a mesékben, és ha az ember nem figyel oda a gyerekére, engedi, hogy bámulja a tv-t meglepő dolgokat tapasztalhat az ő kis szeme fényétől. Kénytelen lesz a lábát lejárni egy Hello Kitty-s harisnyáért, hogy kislánya hajlandó legyen oviba menni másnap reggel. Ugyanakkor ha eltiltja a „legmenőbb” rajzfilmektől, ugyanúgy árt gyermekének, mert az oviban ő lesz a legbénább kis lurkó, a többi társa kiközösíti amiért nem tudja, hogy mi az a „lunáris frizbi”és nem képzeli magát egy űrből jött szupererős lénynek.
Nem túl egyszerű ma gyermeket nevelni, a szülőknek nehéz dolga van, ha a társadalom számára értékes embert akar faragni utódából. Pontosan ezért nem szabad elfeledkezni az olyan régi művészek, mint Dargay Attila alkotásiról, mert abból a gyerekből, aki ezeken a meséken nő fel még lehet értékes, értelmes felnőtt. A saját gyűjteményemet én is nagy becsben tartva őrzöm arra az időre, amikor majd én is utódnemzésre és gyermeknevelésre adom a fejem…

Kicsi Moly

Disznóvágás a Pagonyban

Ahogyan azt már az előttem szóló kielemezte, tavasz óta az egész világot bejárta az új keletű influenzajárvány híre. Madárinfluenza után sertésinfluenza, és ha így folytatódik a tendencia, nemsokára semmi sem marad a baromfiudvarunkban. Sokan sokféleképpen közelítik meg a témát, sokan sokfélét írnak róla. Valaki a járvány kialakulását kutatja; van, aki a vírus megelőzéséért tesz lépéseket; vannak a témában jártas kutatók, szakértők, orvosok, kritikusok, marketingesek… A járványnak nem csak egészségügyi, de bizonyítottan gazdasági és társadalmi hatásai is vannak. Én egy kicsit ez utóbbival szeretnék foglalkozni, mert úgy érzem, hogy a problémának vannak méltánytalanul elfelejtett részei, amiről egyetlen kutatás, elemzés sem szól, még csak cikket sem találni róla.

Mert ki is foglalkozik szegény Malackával? A világ legártatlanabb teremtésének 80 éves karrierje törhet derékba! És miért? Mert feltörekvő családtagjai egyetlen filmszerepet sem kaptak a vásznon és a Csillag születik méltán híres színpadán sem fedezték fel őket. Így kénytelenek voltak valami mást kitalálni. És ha már egyszer a madaraknak összejött… Egyik sem gondolt azonban a negatív következményekre: híresek helyett inkább hírhedtek lettek. Még a fejlettebb társadalmak is kirekesztették őket, sok esetben a gyilkosságtól sem riadtak vissza! Társaik odavesztek, ők maguk pedig a társadalom peremére kerültek.

És ennek, a megengedhetetlen diszkriminációnak esett áldozatául a Föld egyik legszerethetőbb jószága, Malacka. Ő igazán semmiről sem tehet. Nyugodtan élte legkedvesebb barátaival mindennapjait, mikor egyik napról a másikra minden megváltozott. A Százholdas Pagonyba is megérkezett a hír: a sertésinfluenza mindenhol szedi áldozatait. A hír hallatán gyorsan futott legjobb barátjához, Micimackóhoz, megnyugtatást várva: nem lesz semmi gond. De ekkor váratlan fordulat történt! A 80 éves, hűséges barátság megingott. Micimackó bátorítás helyett pánikba esett. Egy csupor méz elfogyasztása után rohant is Nyuszihoz, Tigrishez, Füleshez és Bagolyhoz, hogy elmondja nekik a legújabb eseményeket. Hüledezve hallgatták a történteket, majd megtették a megfelelő óvintézkedéseket: maszkokat vettek és Malackát egyelőre elkülönítették.

Milne sajnos már nem tud rajta segíteni és a Walt Disney társaság is latolgatja a szerződésbontást vele. Egy biztos: itthon az RTL Klub már levette műsoráról a mesét. Aggodalomra adhat okot kollégái menesztése is. A Pixar könyörtelen: még a malacperselynek sem adják meg az esélyt, hiszen a Toy Story 3. része Guba nélkül fog folytatódni. A vele készült filmplakátokat már megsemmisítették és készülnek az újak, immár nélküle. Babe haverja is nehéz helyzetbe került: nem tárgyalnak vele címszerepének 3. részéről. Malacka elkeseredett és öngyilkossággal fenyegetőzik. Nem hagyhatjuk annyiba! Itt és ily’ módon nem érhet véget a történet! Szóval felkérnék minden valaha volt gyermeket és azokat is, akik még mindig annak érzik magukat, állítsuk meg a sertésinfluenzát és mentsük meg Malackát! Akár egy kézmosás is segíthet! És így megakadályozhatjuk, hogy meglegyen a sertésinfluenza első olyan áldozata, aki el sem kapta a vírust…

Kicsi Lány

Segítség, támad a 'HINI'!

Alig hogy megnyugodott a nép, hogy a közeljövőben nem fog kihalni az emberiség egy világméretű influenzajárvány következtében, a média újra lesújtó hírt közölt: Mexicoban új, halálos vírus szedi áldozatait, a sertésinfluenza! Több, mint 100 halálos áldozat, csak idő kérdése, mikor jelenik meg a vírus a többi földrészen is – hangzottak a szörnyű mondatok tavasszal a hírekben – és kész is a pánik. Madár után sertés – a fellegekből a disznóólba helyezte át székhelyét a csúf vírusbanda. Véleményem szerint jó lenne, ha kicsit mi is leszállnánk a földre…

Az evolúció szigorú, megváltoztathatatlan törvényei szerint ez már csak így megy, aki nem képes folyamatos fejlődésre, tökéletesedésre az előbb – nem utóbb, mint fejlettebb társai – elpusztul. Tudvalevően a vírusok paraziták, így nincs is más „életcéljuk”, mint hogy keressenek maguknak egy gazdatestet és benne élősködjenek. Azonban a gazdatestig eljutni és túlélni a közben ért támadásokat nem kis kihívás, az életben maradásért a többi élőlényhez hasonlóan a vírusok is megküzdenek, ezért folyamatosan mutálódnak. De még szerencse, hogy az evolúciós ranglétrán fentebb vagyunk a vírusoknál, megadatott nekünk a gondolkodás képessége, amit fel tudunk használni az ellenük folytatott harcban és mikroszkóp alatt tanulmányozva kikísérletezni a leghatékonyabb fegyvert ellenük. És amit viszont néha sajnos elfelejtünk használni, amikor pl. hagyjuk, hogy a „felsőbb hatalom”, a média beférkőzzön agyunkba és megfertőzze azt. Mindennapjainkat élve milliárdnyi baktériummal és vírussal találkozik szervezetünk, amelyek ugyanúgy képesek ledönteni bennünket a lábunkról néhány napra, vagy akár hétre, sőt, halálosak is lehetnek, ha nem kezeljük általuk okozott betegségünket, mégsem rettegünk tőlük, csakmert ők nem olyan híresek…
El lehetne hinni végre, hogy a természetes immunrendszerünk tényleg egy remek találmány és a kimondhatatlan szakmájú szakember tanácsainál százezerszer többet érnek nagyanyáink bölcseletei. Rendszeres kézmosás, napi fél óra mozgás a szabad levegőn, D-vitamin, C-vitamin és cink, szelén és egyéb ásványi-anyagok bőséges mennyiségben, este egy hideg vizes zuhany tökéletes védelmet biztosít. Persze aki nem bízik saját védekezőképességében még mindig kérhet vakcinát. Bár szigorúan csakis a saját felelősségére! Véleményem szerint nem árt kicsit szkeptikusnak lenni a védőoltással szemben, hiszen elég lóhalálában készült el, állami és ENSZ rendeletek biztosították, hogy a gyártás előtt ne kelljen a szokásos teszteket elvégezni a rövid és hosszabb távú mellékhatások tekintetében. A védőoltás akár meg is növelheti a tényleges influenzával kapcsolatos halálozási arányt amiatt, hogy megváltoztatja (elnyomja) a szervezetünk normális immunválaszát egy igazi vírusra. Nincs semmi statisztikai bizonyíték arra vonatkozólag, hogy bármi előnye származna azoknak, akik beoltatták magukat korábban, más járványok esetén. Ezt nem méri senki. És ha Ön vagy családtagja belehal a védőoltásba, vagy komolyan beteg lesz tőle, a gyártó cég nem felelős ezért. A kormány teljes mértékben átvállalja a felelősséget tőlük és fizeti őket mennyiségi és nem minőségi alapon. A kormányok felelősségét itt most nem minősíteném… És a tisztán látás kedvéért meg kell említenem, hogy mellesleg a gyógyszergyártó cégek, akik érdekeltek az oltóanyag-gyártásban, milliárdokat tesznek zsebre a következő hónapokban, amit az adóhatóság megemelt adók formájában vesz ki a Mi zsebünkből.
Tehát ezek után mindenki döntse el ki-ki maga, mit gondol erről az egész hacacáréról. Mindenesetre az a tény, hogy eddig millió szám fertőződtek meg emberek a H1N1 vírussal és gyógyultak meg anélkül, hogy bármi kezelést kaptak volna, valamint a legtöbben észre sem vették, hogy influenzások voltak, mert a fertőzés lefolyása enyhébb volt a korábban megszokott influenzákhoz képest engem abban a hitemben erősít meg, hogy ez az egész cirkusz már megint csak valaki olyan kedvéért van, aki ebből nem keveset profitál.
Végezetül az én véleményem: „Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz!”

Kicsi Moly

Promotion

2009. szeptember 22-25. között rendezték meg az idei Promotion kiállítást, a marketing és a kommunikációs szakma rendezvényét. Így (leendő) marketingesként természetesen én sem hiányozhattam onnan (na jó, egy kicsit a főnököm keze is benne volt a dologban). Az elején nem volt minden zökkenőmentes, kezdve a belépési mizériával. Nem nagyon értettük, miért is küldenek minket a pénztárhoz a meghívónkkal, és kell egy igen hosszú sort kivárnunk (miközben természetesen volt több pénztár is, csak azok nem voltak nyitva) egy névkártyáért. Azonban izgatottságunk hamar túllendített minket a dolgon és érdeklődve léptünk be az „A” pavilonba, ahol a kiállítás megrendezésre került. Tudtuk, hogy a Promotion mellett még két kiállításnak is (Budatranspack és Printexpo) otthont adott a helyszín, ámbár csak a szemfülesebbek vehették észre, hogyan is különítették el őket… Hát igen, első körben mi sem néztünk eléggé figyelmesen a lábunk elé, pedig a szőnyeg színe sok mindent elárulhatott. Például azt, hogy melyik kiállításon is vagyunk pontosan. Miután azonban fényt derítettünk a csalafintaságra, célba is vettük a vörös szőnyeget…
Rendkívül erős kezdéssel indítottunk, ugyanis egy olyan standra sikerült ráakadnunk, ahol az érdeklődő egy kellemes hátmasszást kaphatott. És még mondja valaki, hogy nincs női megérzés… Az pedig külön érdekesség volt, hogy mindösszesen két teniszlabda volt összefogva egy egyszerű műanyag segítségével és ezt görgették az ember hátán… Mindezt 3000 ft-ért árulták, mellé pedig plusz 3900 ft-ért adtak egy hűsítő krémet is, amit egyébként patikában megkapunk fele ennyiért. És ilyenkor veri az ember a falba a fejét, hogy miért is nem neki jutott eszébe ez az ötlet…
Folytatva utunkat természetesen többféle display-es megoldásba is belebotlottunk, amik közül egyet találtunk érdekesebbnek, a pillanatok alatt parányira összehajtható (akár óriási) display-eket. Ezek után következhettek a céges ajándékok. A szokásos tollak, kulcstartók, pendrive-ok, sapkák, pólók, esernyők stb. nem hiányozhattak a palettáról, azonban összefuthattunk ötletesebb megoldásokkal is. Személyes kedvencem volt egy különböző logikai játékokat felvonultató stand, ahol nem kevés időt töltöttünk el egy-egy játék megoldásán fáradozva. A játékkedv nagy volt, azonban a siker sajnos sokszor elmaradt. Nem csak a feladatok megoldásán gondolkozhatott el ilyenkor az ember, hanem azon is, hogy adott esetben mennyire örülne egy olyan ajándéknak, ami...hát mondjuk meg őszintén, felidegesítheti. Főleg bosszantó lehet ez abban az esetben, amikor az ember előtt ott áll egy üveg Bacardi, de ahhoz csak akkor tud hozzájutni, ha megoldotta a palack tartójához kapcsolódó logikai játékot…
Ezután egy kevésbé izgalmas fogpiszkálós standhoz vitt az utunk, majd ezt követően a standtervezésről is kaphattunk néhány információt. Mivel kissé leült a hangulat, elmentünk a színpadhoz egy előadást meghallgatni, amit (hogyhogynem) Béres Ferenc tartott az online marketingről.
Felfrissülvén, folytattuk a kalandozást a promóciós eszközök világában. Láthattuk, hogyan készülnek a nyomott mintás pólók, sapkák és azt is, hogyan készülnek ugyanezek, hímezve. A kiállítás szlogenje „Egy rendezvény, ahol mindenki egy nyelvet beszél” ezen a ponton egy kicsit megdőlni látszott, hiszen a hímzéssel kapcsolatos kérdéseinkre csak angolul (avagy németül) kaphattunk választ.
Sétánk végén szerencsére még egy papírtáskákat gyártó vállalat standjával is összefutottunk, ahonnan ajándékként elvihettünk egy-egy díszzacskót. És mivel a kiállítás során nem csak rengeteg élménnyel, tapasztalattal és információval, de nagyjából ugyanannyi prospektussal, szórólappal és névjegykártyával gazdagodtunk, így ez igen hasznosnak bizonyult....

Kicsi Lány

Autók városa

Budapest nevezetesebb pontjait megszállta az autó-város a legújabb gerilla kampányával. Kellemesen komikus énekesükkel aki már szerencsét próbált a Fábri Showderben is most a nagy városi forgatagban hívta fel magára az emberek figyelmét. Tény a figyelem felkeltésben a 13 csinos hostess lányok is jelentős szerepet vállaltak magukra, képvisel a cég által forgalmazott 13 autómárkát. A videó mondani valójában benne van a válság mint olyan ami mindnyájunk életére kihatással volt. Arról is szóvan hogy a most megrendezésre kerülő nyílthétvégén soha nem látott akciókkal,kedvezményekkel várják a Duna Autó 13 szalonjában a leendő vásárlóikat és természetesen az érdeklődő nagyérdeműt.
A videó természetesen a jó öreg pop-corn szagú szex-el (majdnem) mindent el lehet adni alap gondolatot viszi tovább és helyezi az aktivitást, Budapest patinás környezetébe, teremtve ezzel egy rendkívül elegáns környezetet a produkciónak. A film igyekszik azonban kilépni a sablonosság szerepköréből amelybe sokszor igen könnyű belesűlyedni. Egy biztos az autó-városban bármikor szívesen látják a kedves érdeklődőket és a kifejezetten szerencsés érdeklődők akár a filmen szereplő énekessel is összefuthatnak, hiszen Totth Benedek a Renault szalonjuknak a vezetője.
Remélem mindenki egy rövid időre egy kicsit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból és pár perc erejéig. Nem hiszem azt hogy a kampány film valójában világmegváltásra született de szerintem elérte a célját és az átlagostól egy picit eltérő lett.

A film az alábbi linken megtekinthető:

http://www.youtube.com/watch?v=o_ZNDbBa9aA

Fejetlenség, és botrányok az F1-ben

Az utóbbi hetekben kirobbant a Formula1 történetének talán legnagyobb botránya.

A renault f1 team házatáján amúgy is voltak már mozgolódások, az egykori világbajnok Nelson Piquet fia az utóbbi kettő szezonban minta a Renault csapat állandó pilótája versenyzett az istállónál. A nézők mindösszesen annyit láthattak hogy a teljesítmények messze elmaradtak a várt szinttől. A csapattársa, a kétszeres világbajnok, Fernando Alonso úgy tűnt, messze jobb teljesítményt tud nyújtani az amúgy igencsak jól csengő nevű ifjú pilótánál. Azonban ahogy azt Piquet évközi menesztését követően a versenyzőtől is megtudhattuk, messze nem azonos feltételekkel és támogatással versenyezhetett a két, amúgy klasszis pilóta. Persze ez augusztusban még csak a kirúgott versenyző panaszkodásának is tűnhetett. Azt Schumacher óta tudjuk, hogy mindig vannak első és második számú pilóták. Azonban a sajtó és a közvélemény sohasem foglakozott mélyében azzal hogy mit is jelent ez valójában és kinek mit jelent ez a karrierje szempontjából.

Az FIA azonban vizsgálatot indított Briattore a Renault csapatfőnöke Simmonds a csapat főmérnöke ellen, mert igencsak súlyos vádak láttak napvilágot.

A vádak szerint a 2008-as szezonban megrendezett Szingapuri versenyen a csapat vezetése odáig ment Alonso támogatásában, hogy utasították Piquet arra hogy az autóját a pálya egy megnevezett szakaszán törje össze, ezzel a versenyben a biztonsági-autós szakaszt követően az amúgy hibás taktikát folytató csapattársát a renault 2008-as első győzelméhez juttatva. Állítólag a főmérnök egy a pályáról szóló térképen rábökött egy szakaszra hogy a pilótának hol kell a falnak csapódnia ahhoz hogy autóját lévén nincs a közelben daru csak nehezen tudják eltávolítani és mindenképpen bekeljen küldeni a safteycart a verseny alatt. A vádat látszik alátámasztani az is hogy az autó telemetriai adataiból kiderül Piquet abban a kanyarban minden körében elvette a lábát a gázról de az ominózus körben padlógázzal hajtott a kanyarba. Ehhez lábjegyzetként annyit hogy az autósport király kategóriájában a világ legkiválóbb pilótái kaphatnak csak helyet maguknak, egyszóval nehéz lenne elhinni azt hogy azok akik egyébként becsukott szemmel is ismerik az összes f1 pályát és pontosan tudják melyik kanyart milyen tempóban lehet megközelíteni egy kanyart hirtelen felindulásból padlógázzal akarnának be venni. egyszóval ilyen véletlenek nincsenek. Ami a gyanút még komolyabbá teszi hogy a renault a héten elbocsátotta az amúgy nagy nevű és évtizedeken keresztül sikere csapatfőnökét Flaviot, és egy közleményben előre jelezte bármi is lesz az FIA vizsgáló bizottságának az eredménye ők azt a döntést elfogadják!

A döntéstől függően akár eddig egyedülállóan szigorú büntetést is kiróhatnak a csapatra például visszamenőleges disqualifikáció 2008ra és eltiltás több szezonon keresztül. Azonban a döntésre még várni kell viszont a csapat viselkedése több mint gyanússá vált , viszont nyilván ítéletet nem lehet mondani a tények pontos ismerete nélkül.

Egy tény Senna óta a brazilokra rá jár a rúd erre példa lehet Barrichello is akinek a karrierje a Ferrarinál Schumi mellet a teljesen beszürkült.

Érdekes gondolat hogy a Ferrari éléről távozó Jean Todt utódja az egyéni VB címről lemaradt és a csapat taktikai hibák sorozatát produkálja mind a mai napig. A Mclaren istálló éléről szintén hosszú évtizedek után távozó legenda Ron Dennis csapata tavaly VB nyert idén a szezon végére sikerült csak a mezőnyben verseny képes autót építeniük. A régi mesterek távozása káoszt okozott a meglátásom szerint a nagy csapatoknál.

Az már csak egy újabb lábjegyzet hogy a verseny jelenlegi alakulásáról egyre kevesebb szó esik és a folyamatos botrányok foglalják el a fő helyet közlésekben. Volt már idén betli a Honda részéről aki kivonult a válság miatt az F1-ből és az utód csapat két héttel a szezon kezdés előtt tudta csak biztosra hogy még is indulhat, egyébként a két pilótája vezeti a VB tabellát, vagy említhetném az F1 alap szabályzatáról szóló csapatok és az FIA közti vitát ami önmagában az f1 Lété veszélyeztette. Arról ritkán esik szó hogy jövőre három új csapat összesen hat új pilótával lép a száguldó cirkusz patinás porondjára.

Azonban ez a patina egyre inkább kezd megkopni!
KisMiska

Borok, emberek, mosolyok

Az idei, 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál szeptember 9-13 között került megrendezésre a Budai Várban, ahol 15 ország 250 borászata képviseltette magát. A szám már első hallásra sem kevés, és bizonyosan nem jó - még a legedzettebbeknek sem- azzal a céllal oda menni, hogy végigkóstolják a teljes kínálatot… Mi is inkább csapatépítés gyanánt látogattunk ki a helyszínre (a munkahelyre nyugodtan lehet irigykedni), de persze ez nem azt jelenti, hogy nem igyekeztünk minimálisra csökkenteni a meg nem kóstolt borok számát…

A csapatépítő jelleg már a kapuban érződött: mire a pénztárhoz értünk lényegileg minden fontos és kevésbé fontos témát meg lehetett beszélni… akár kétszer is. A kapun 2300ft ellenében engedtek be, amely tartalmazott egy boros poharat is. Erre egyébként érdemes volt vigyázni, hiszen újat 700 ft-ért kaphattunk. A belépőjegy megvásárlása után azonban még hiába volt az ember szemében a csillogás és a kezében a pohár, azt csak kóstolójegyért cserébe töltötték meg, amihez egy újabb kasszánál juthattunk hozzá 100ft/darab áron. A legtöbb bor 2-3 kóstolójegybe került, a különlegesebbekért pedig általában 5-6-ot kellett fizetni. Az igazi ínyencek azonban akár 130 kóstolójegyért is ízlelhettek bort (például 1972-es Tokaji aszúesszenciát)! A csapatépítésünk sajnos idáig már nem terjedt, de így sem voltunk elégedetlenek. Időnk nagy részét a Bujdosó és a Mayer pincészet borai mellett töltöttük és senkinek sem volt panasza rájuk. A fesztiválon egyébként a magyar borok mellett számos külföldi bor is bemutatásra került, idén a 100 éves múltra visszatekintő spanyol Freixenet Csoport hozta el a régió különlegességeit. Ezeken kívül egyéb érdekességekkel is találkozhattunk: volt ott csoki ízű bor, jégbor, mazsolabor, sőt kifele menet a másnaposságot állítólag csökkentő pezsgőporba is bele lehetett akadni. A remek borok mellett számos ínyenc étellel is szolgáltak a szervezők: többek között grill- és bográcsételek; halászlé; kemencében, egészben sült harcsa; haltöpörtyű; töki pompos; ropogós rétesek, péksütemények; szendvicsek; juh-, kecske-, és tehénsajtok közül válogathattak azok, akik egy kis pihenőt tartottak a borkóstolásban.

A címben szereplő idei szlogen igen találó: a borok és az emberek mellett a mosolyok is adottak voltak, akár így, akár úgy… Laikusok és szakértők, gyakorló és leendő borkedvelők egyaránt jól érezhették magukat. A hangulat és a jókedv egyenes arányban növekedett az elfogyasztott borok számával, és egy idő után már mindenki barátjának tekintette a másikat. A borok összehozták az embereket, és nem csak a mi esetünkben.

Szóval, ha valaki idén lemaradt volna, jövő év szeptemberéig mindenképpen üljön le a főnökével kicsit beszélgetni, akár egy jó bor társaságában is…

Kicsi Lány

„Eddig itt laktam, most itt dolgozom”

Illegális árusok, hajléktalanok, prostituáltak, zsebesek, aláírásgyűjtők, zenészek és hittérítők; rengeteg szemét, omló mennyezet, elázott falak – és ami mindezt összeköti: a Nyugati aluljáró. Emberek ezrei tekintik már-már barátjuknak az arab telefonárust, a kínai büfést, a sakkozó bácsit és a sarokban pihenő embereket, akiknek „valaha nevük is volt”, és akiknek nehezen tudja megmagyarázni tanait a „Jesus Love You” feliratú pólót viselő úriember…

Szomorúan hallottam egy holland turista szavait: „Az itteni állapotok teljes mértékben alátámasztják azt, amit még az iskolában tanítottak nekünk Közép- és Kelet-Európáról.” Mindenképpen elgondolkodtató sorok és szerencsére vannak, akik el is gondolkodtak rajta: Idén februárban a Máltai Szeretetszolgálat és a Hajléktalanokért Közalapítvány egy meglehetősen érdekes kezdeményezést indított el: „örökbe fogadnák” a Nyugati aluljárót. Szinte utópisztikusnak tűnő célokat tűztek ki maguk elé: kulturáltabbá, esztétikusabbá és biztonságosabbá szeretnék tenni a helyet. Terveiket egy holland program alapjára készítették, melynek szlogenje az „Eddig itt laktam, most itt dolgozok” volt. Lényege abban rejlene, hogy a hajléktalanok lennének felelősek az aluljáró rendben tartásáért, amiért szállást és fizetést is kapnának. A szállás kérdését már meg is oldották: június elején a Szobi utcában hajléktalan centrum nyílt. Hangsúlyozzák azonban, hogy az aluljáró nem kizárólagosan a hajléktalanok miatt olyan, amilyen. És ebben teljesen igazuk is van. Éppen ezért a közalapítvány felkereste a nagyobb üzletek vezetőit, az aluljáró egyes területeinek gazdáit, az érintett önkormányzatokat, a BRFK, a MÁV és a BKV illetékeseit is és a különböző tulajdonosi érdekek ellenére, magyar emberektől nem éppen megszokott módon mindenki egyetértett az ügy fontosságával és támogatják azt. Már csak egyetlenegy érdekelt, és… hát mondjuk meg őszintén, kulcsfontosságú csoportot nem kerestek meg: magukat a hajléktalanokat, akik mit sem tudnak az egészről. Lehet, őket sem ártana értesíteni…

A tervek szerint a kocsmákat kávéházak és teázók helyettesítenék, az értékes árukat kínáló bazársorok helyére pedig posta, okmányiroda, ügyfélszolgálat és játszóház kerülne. A közbiztonságot pedig kamerákkal és rendőri felügyelettel oldanák meg.

És hogy mikor valósulhat meg mindez? Másfél-két évet jósolnak neki, bár szerintem ez egy nagyon optimista előrejelzés. De legyen úgy! És talán a kulturált, esztétikus és biztonságos aluljáró pótolni fogja legkedvesebb barátaink hiányát is…

Kicsi Lány

Egyre több és egyre nagyobb!

A Critical Mass nem az egyetlen bringás felvonulás Budapesten, legalábbis mostantól. Szeptember 4-6. között első alkalommal kerül megrendezésre a BUBIFEST /Budapesti Biciklis Fesztivál/. A két rendezvényben azontúl hogy a kerékpárosok számára biztosított /vagy nem biztosított/ körülményekre igyekszik többek között felhívni a figyelmet, ezen kívül más közös vonása is van. A város lakóinak szól elsősorban. A célja az hogy mindenki aki a városban él és mozog, mint egy komoly közlekedési formára tekintsen a kerékpározásra. Persze ehhez sok infrastrukturális feltétel hiányzik még. Nagyjából erre és a folyamatosan növekvő igényre igyekszik felhívni a figyelmet a Critical Mass szlogenje is "többen tekerünk, többet akarunk". És valóban az évente kétszer megrendezésre kerülő rendezvényen egyre többen vesznek részt és emelik a magasba a felvonulás végén a drótszamarukat.
Amiben többet nyújt a BUBI, az nem feltétlenül bringához köthető de mindenképpen erről a témáról szóló program blokkok. Ilyen például a filmfesztivál, amelyen bringás kult mozinak számító filmeket mutatnak be. Továbbá a fenntarthatóság jegyében történő város rendezés illetve tervezés is fő témája lesz a rendezvénynek. A látogatók megismerkedhetnek a külföldi nagyvárosok példájával, azzal a hozzáállással amit az ottani döntés hozók eleinte tanúsítottak, és nem utolsó sorban az eredményekkel amit az aktivisták fel tudnak mutatni.
bringákat hozzanak össze abszolút Tanulság: egyre több és egyre nagyobb számú rendezvényen, egyre professzionálisabb szinten /lásd a Fővárosi Önkormányzat Kerékpár Biztosa/ igyekeznek a szervezők felhívni a figyelmünket az igényre, mely egyértelmű megoldást nyújthat az élhetőbb nagyvárosi életmódra. Továbbá a folyamatosan erősödő bringás szubkultúra is, így egyre nagyobb publicitást kaphat /pl. Erzsébet tér - Gödör, vagy az A38-as hajó/. Szerintem csak idő kérdése az hogy mikor találkozhat ez a törekvés, egy nagyobb gazdasági potenciált rejtő érdek szférával. Ha ez meg történik akkor immáron a Budapesti döntéshozók, amúgy döntésképtelen és választási ciklusokon túlra nem terjedő terminusokban gondolkodni képes gárdája kénytelen lesz tényleges súlyának megfelelően foglalkozni ezzel a kérdéssel. Addig is maradnak a kitartó civil kezdeményezések, melyek során olyan szervezeteket honosítanak meg hazánkban mint a BikeKitchen Budapest. A szervezet célja hogy a leselejtezett kerékpár alkatrészekből működőnon-profit módon, és ezeket a rászoruló gyerekekhez juttassák.
Mi mást lehetne erre mondani mint azt hogy: én ott leszek és HAJRÁ!
KisMiska

Egy csendes belvárosi éjszakán...

Ma hatályba lép a sokat vitatott, korábban heves indulatokat kiváltó „csendrendelet” a VI. kerületben. A szabály értelmében este 10 és reggel 6 óra között nem tarthatnak nyitva a kerületi szórakozóhelyek. Javítson ki, aki nem így látja, de nekem nem tűnik ez a megoldás teljesen kompromisszumképesnek. Tényleg ez lenne az egyetlen megoldás? Küldjük haza a kikapcsolódásra, szórakozásra vágyó embereket aludni este tízkor, nehogy Mari néni másnap reggel hatkor fáradtan menjen ki a piacra?
A vitatott kérdésben persze mindenkinek meg van a maga igaza – és a maga sara is. Az egyik oldalon meg lehet érteni a lakókat, akik életük megtakarításával vagy örökséggel lakáshoz jutottak olyan úgynevezett lakóövezetekben, melyekben nappali tartózkodásra, gyermeknevelésre, éjszakai pihenésre, alvásra rendezkedtek be. Mindenkinek fontos, hogy legyen egy privát helye, ahol kellő nyugalomban kipihenheti mindennapi fáradalmait. Azt is meg lehet érteni, hogy a lakók nem szeretnének lakásonként százezreket költeni hangszigetelésre és szellőztető berendezésekre csak azért, hogy a nyári hőségben is nyugodtan pihenhessenek.
A másik oldalon a lakókkal szemben állnak azok a szórakozóhelyek, melyek a lakóövezetben különféle feltételekhez kötötten engedélyt kaptak vendéglátó-ipari egységek működtetésére, illetve külön engedélyt szereztek arra, hogy gépi úton hangosított zenét, köztük élőzenét biztosítsanak a közönségüknek. Ők abból húznak anyagi hasznot, hogy vendégeiket szórakoztatják és abban érdekeltek, hogy költségeiket a minimálisra redukálják – ezáltal minél kevesebbet költsenek a zajvédelemre. Ez különösen igaz az olyan, rendszeres lakásra vagy ipari tevékenységre alkalmatlan, bontásra ítélt romokban, ahol a fiatalok által igen kedvelt romkocsmát működtetnek. A vendéglátósok azt meg igazán nem tartják feladatuknak, hogy a náluk berúgott polgártársak szépen csendben jussanak haza. (Megjegyzem ezt azért igazán nem lehet elvárni tőlük, mert az alkoholfogyasztásnak a szocializmusbeli szesztilalom sem tudott gátat szabni…) De az vessen rájuk követ, aki életében még soha nem került még szalonspicces állapotba sem.
A fennálló problémával nem egyedül Budapestnek kell megbirkóznia. Kicsit utána olvastam és lám, újra azzal szembesültem, hogy a „Gordiusi csomó”-t nem is olyan nehéz megfejteni. Külföldi világvárosok példái mutatják, hogy a megfelelő intézkedésekkel mindenkit boldoggá lehetne tenni. Prágában például a kerthelyiségekben este tíz után nem szabad zenélni. Londonban a szórakozóhelyeket hatalmas bírsággal sújtják, ha este 11-kor nincsen vége az előadásnak. Varsóban a városi csendőrség elviszi az utcáról azokat, akik este 11 és reggel 6 között hangoskodnak. New York Cityben elvárás, hogy egy szórakozóhely előtt a járdán ne lehessen tudni, hogy tart-e már a buli, mert ha bármi kihallatszik, az azt jelenti, hogy a hely nincsen kellően hangszigetelve. És hogy ne menjünk messzire, Bécsben úgynevezett vigalmi negyedet alakítottak ki, ahol a lakástulajdonosok és bérlők is tudják, hogy más negyedek lakóihoz képest több és tovább tartó zajt kell elviselniük. Ezeken a helyeken elsősorban szórakozni vágyó turistákat, és nem reggel munkába induló embereket szoktak elszállásolni.
A 23 kerületi önkormányzatra szabdalt Budapesten ez a zónázás sajnos lehetetlen, mert ezek az apró közigazgatási egységek önmagukban életképtelenek, hiszen a határaikon átnyúló közlekedés-szervezési, zónázási, szabályozási feladatokat kellene megoldaniuk. A magyar jogszabályok szerint a vendéglátóhelyek működését és a zeneszolgáltatást is az önkormányzatnak kell engedélyeznie. Elvileg olyan előzetes hatósági vizsgálatok lefolytatása után lehet szórakozóhelyet nyitni, ami bebizonyítja, hogy az adott szórakozóhely nem zavarja a lakások, iskolák és templomok rendeltetésszerű használatát. A valóságban azonban Budapesten egy bármilyen tevékenységre alkalmatlan romban is lehet szórakozóhelyet nyitni, melyre elég összesen annyit költeni, mint amennyibe egyetlen szomszédos lakás hangszigetelése kerülne.
Amint látjuk, a probléma valójában abból fakad, hogy megint mindenki a valós konfliktus elé helyezi önnön érdekeit és a rendszer sem biztosítja a lehetőséget a mindenki számára elviselhető megoldás létrehozására. Az egésznek a legnagyobb vesztesei pedig a kulturált szórakozásra vágyó fiatalok…

Kicsi Moly

A hónapok hétfője!?

Szeptember 1-je mindig egy kicsit különlegesebb hónapkezdés, mint a többi. Vége a Balaton parti lángos evéseknek, a velencei-tavi vízibiciklizéseknek, a strandon barnulásoknak/égéseknek, a fesztiválokon való sörözéseknek, a kellemes esti csillagfényes fűben heverészéseknek; de persze az izzadásnak, a bikini lecsúszásoknak, miniszoknya felcsúszásoknak, szúnyogcsípéseknek, légyzümmögéseknek is… egyszóval vége a nyárnak.
Ilyenkor nem csak az ősz, de - minden diák nagy örömére- egy újabb iskolai tanév is elkezdődik. Idén szeptember 1-jén közel százezer reményekkel teli kisdiák kezdi meg iskolai pályafutását. Csillogó szemekkel hallgatják végig Bergendy Iskolatáskáját, mely csillogás az évek során lineárisan halványodik. A kicsit idősebbek inkább már csak abban reménykednek, hogy idén újítanak és nem csendül fel a nóta. Senki nem hiszi el, de igen…Peti idén sem az eszére hallgatott…
A középiskolában a tanulók már nem az iskolatáskával vannak elfoglalva… az évnyitón mindenki informálódhat arról, ki kivel került intim kapcsolatba, melyik zenekar dobosa vagy gitárosa kívánta meg, vagy melyik DJ kedvese lett egy éjszakára…
Egyedül az egyetemistáknak, főiskolásoknak nem fejeződik be elsejével a nyár. Ők más időszámítás szerint élnek: 10 hónap nyári szünet, kétszer egy hónap tanulással hűtve. Ilyenkor csak a tárgyfelvétel által érezhetik úgy, hogy egy új szemeszter kezdődött: dzsungelharc folyik a sorstársakkal a legjobb helyekért, ami az első hét után úgyis értelmét veszti: teljesen mindegy hova vettük fel azt az órát, amit sosem fogunk látogatni…
Szeptember 1-je a dolgozó embereknek is egy kicsit többet jelent. Véget érnek a nagy, nyári szabadságolások; a főnök is visszatért már bronzbarnán a Bahamákról; mi pedig boldog megelégedéssel ejtőzünk balatoni emlékeinkben, miközben Lovasi sorai csengenek a fülünkben: „…énekeljük el azt, hogy vége…”
Hát igen… Szeptember 1-je mindenkinek mást jelent: vannak, akiknek a nyár végét; vannak, akinek az iskola kezdetét. Léteznek olyanok, akiknek csak fizetésnapot és olyanok is, akiknek csak egy újabb lapot a naptárban. Vannak, akiknek egyszerűen csak különleges ez a nap: ekkor ünneplik születésnapjukat, névnapjukat, esküvőjüket vagy a 153. napi évfordulójukat. Akad azonban jó pár ember, akinek szeptember 1-je csakis egyetlen dolgot jelenthet: www.azevhonlapja.hu .

És talán vannak olyanok is, akiknek ez is csak egy átlagos keddi nap, amit megint túl kell élni…

Kicsi Lány

Nézzünk, mint Rozi a moziban?!

Először is fontos megjegyeznem, hogy a Google nem mindenható, de egyre több helyen úgy földrajzi, mint felhasználási területen jelenik meg.

Fejlődési szempontból ma a "kereső-óriás" abszolút elsősége nem megkérdőjelezhető, persze mindig lesznek trónkövetelők, akik teret akarnak hódítani a piacon. De tény hogy Shenzhen-től Párizsig és New-York-tól Burkina-Faso-ig az elsődleges interneten történő keresésre használt web adatbázissal a Google rendelkezik. A keresőfelület mintegy 105 nyelven, dialektusban, 122 országra testreszabott változatban létezik. Habár nagy botrányt kavart a közelmúltban a kínai informatikai hírszerzőkkel történő együttműködése a Google-nek de azt lehet mondani, hogy tartalmilag is megegyező találati listát kaphatunk a világ bármely pontján. Természetesen ez a globális homogenitás az egész világhálónak a jellemzője, nem csupán a Google-nek. Azonban vannak törekvések nem csak politikai oldalról véleményformálási céllal, hanem természetesen kereskedelmi érdekek által is motiválva például a különböző kiadók részéről. Erre példa lehet a You-Tube video megosztó oldal is ahol a jogvédett tartalmakat sok esetben egy adott földrajzi ponthoz kötött IP-címmel lehet csak megtekinteni és a kívánt ország határain túl pedig elérhetetlen az adott információ a fogyasztók számára. Persze amúgy is sok kritika érte a fájl megosztó oldalakat a jogvédett tartalmak nem megfelelő kezelése miatt, talán a You-Tube válasza tényleges megoldást jelenthet a jövőben erre a kérdésre. Jut eszembe a You-Tube is a Google tulajdonában van. Ezt az 1995-ben alapított céget ma úgy kell tekintenünk, mint egy, a jövő információ technológiai képének megformálóját. A Google alap mottója talán ezek mellett illetve ennek ellenére is az innovatívitás, a mindenki számára elérhető tartalom.

Picasa, Talk, Earth, Desktop, Chrome, Google Reader, Blogger, Gmail

A mobil-kommunikáció, médiaeszközök, űrturizmus. A teljesség igénye nélkül vagyok csak képes néhány példát említeni a Google terjeszkedési stratégiájának elemei közül. Az iPhone-ok után szabadon gPhone-oknak hívják a Google operációs rendszere (Android) által vezéretelt mobilokat. Saját nemzetközi közösségi médiumok mint GoogleVideo (de a YouTube is), orkut, GoogleReader vagy a Blogger már meglévő felületei amelyeknek a jövője előreláthatólag egy általános egységes média kommunikációs felület kialakítása. Hasonló terveket szövögetnek a Myspace, LinkedIn és hasonló közösségi siteok üzemeltetői is. Az eddigi hegemóniáját a tv spot-okból és egyéb jogdíjakból megélő kereskedelmi TV társaságoknak már megdöntötte az internet térhódítása. Azonban soha nem látott mértékű változás várható a piaci részesedések tekinetében a különböző média felületek között. Szóval hogy mit is fogunk nézni és milyen eszközön jut el hozzánk az adotszolgáltató üzenete a jövőben azt nehéz megmondani. Az is lehetséges hogy a menet közben inernetre is (egyre fejettebb oldalakkal) igyekvő TV társaságok ha átalakult formában is de megőrzik eddigi pozícióikat a tartalom szolgáltatás terén. Azonban az egyértelmű hogy az egyre erősebben formálódó internetes fogyasztói közösség előtt soha nem látott szabadság és saját formára szabható lehetőségek állnak. Továbbá a hagyományos marketinges eszközöket felváltató a közösségi médiumokon keresztül támadó online gerilla eszközök egyre nagyobb jelentőséghez jutnak egy-egy kampány során.

Csupán érdekes zárógondolat, hogy ma, az aki rendelkezik internet eléréssel és van mondani valója, vagy éppen pont az nincs, az is mint információ közlő jelenhet meg a saját online médiumán.

KisMiska

Vannak még csodák – magyar csapat a BL-főtáblán!

Végre eljött a pillanat, melyre már tizennégy éve vártunk: újra magyar csapatért szurkolhatunk a labdarúgó Bajnokok Ligája mérkőzésein! Igen, a Debrecen ott van a Bajnokok Ligája főtábláján, a legnevesebb csapatok mellett. Nincs olyan ember az országban – aki kicsit is magyarnak érzi magát – akinek ne dobbanna meg a szíve ennek tudatában.
A Debrecen a hazai közönségnek már bizonyított többszöri Magyar Bajnoki győzelmével és most itt a lehetőség, hogy a Loki nemzetközileg is elismert csapattá váljon.
A klub sikere jól példázza, hogy lehet a mai Magyarországon is botrányok, csődök nélkül eredményesen működtetni egy futballcéget, ha a csapat mögött nem egy olyan befektető áll, aki arra törekszik, hogy saját malmára hajtsa a vizet, hanem eredményt akar elérni. És aki ad, az kap is. A Debrecen a legszerencsétlenebb esetben is 1,9 milliárd forint mellett „szomorkodhat”. Ebből a pénzből csak futja majd valamire, a Loki megnyerhet magának olyan játékosokat, akiket eddig nem volt lehetősége.
A csoportbeosztás igen élvezetes meccseket ígér, hiszen a Debrecen csoportellenfelei közül a Liverpool igazi nagyágyúnak számít, a Lyon és Fiorentina neve is jól cseng az európai csapatok között. Bár a továbbjutási esélyeket latolgatva talán szerencsésebb lett volna, ha a H csoportba sorolják hajdúsági büszkeségünket, még nincs minden veszve. A Liverpoollal szemben lélektani előnyt jelenthet számunkra, hogy az angol csapat Magyarországon korábban egyszer sem tudott nyerni, sőt gólt is csak egyet szerzett négy budapesti vendégjátéka során. Ha hasonlóan izgalmas meccseket láthatunk, mint a keddi selejtező, azt hiszem, már elégedettek lesznek a nézők, annak ellenére is, ha netán a DVSC elvérezne ellenfeleivel szemben.
A BL idei szezonja mindenképp emlékezetes marad számunkra, és az eddig elért eredmény már önmagában is nagyon jót tesz a magyar foci hírnevének. Örömmel tölt el, hogy újra van mire büszkének lennünk. Amit még mondhatok az annyi, hogy: HAJRÁ DEBRECEN!

BLa

Vissza a természetbe…vagy mégse?

Volt szerencsém részt venni egy konferencián az ökológiai fenntarthatóságért, amelyet a Krisna-völgyben tartottak. A konferencia témája vitathatatlanul napjaink súlyos és égető kérdéseit feszegette. Azonban most inkább egy kis személyes élménybeszámolót tartanék az ott hallottakról és tapasztaltakról.
Tudni kell, hogy Krisna-völgy teljesen önellátó falu. Az ott élők termesztik és tenyésztik azt, amit megesznek. Nincs is ezzel semmi gond, vidékről jöttem én is… Azon már jobban meglepődtem mikor közölték, hogy nincsen bevezetve se villany, se gáz, se pedig víz. Lássuk be, ez azért az okcidensen elég meredeken hangzik. Ugyanakkor semmi okom kételkedni. Bár, hogy őszinte legyek, kissé paradoxonnak tűnt erről (és magáról az ökológiai fenntarthatóságról) többek között egy laptop és egy projektor segítségével tájékozódni... feltételezem a szomszéd faluból kölcsönkértek egy kis áramot erre a pár órára. Ne akadjunk fenn mindenen!
A konferencia után körbevezettek minket a Völgyben, mondván ne csak halljuk, de tapasztaljuk is, hogy tényleg minden úgy van, ahogy elmondják. Úgy tűnt, úgy is van. Ugyanakkor kicsit furcsálltam, hogy miközben az idegenvezetőnk mesélt az ottani életmódról (ami megint egy izgalmas téma lehetne), egy ott élő lakos mobiltelefonnal fényképezett minket. Biztos már elemmel működött.
Aztán beszédbe elegyedtünk az idegenvezetőnkkel, aki egy történetet mesélvén véletlenül megemlítette, hogy gázgyújtót használnak a főzéshez. Két kérdés is felmerült hirtelen bennem: ahol nincs gáz, minek gázgyújtó? Illetőleg miért is nem jó egy ökofalunak a gyufa? De rá kellett jönnöm, hogy kicsi vagyok én még ehhez. Sebaj, érdeklődve figyeltem tovább az eseményeket. Eljutottunk a kertészethez is, ahol épp egy kiépített öntözőrendszer működött. Ekkor már kissé kritikusabb lettem, és bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis hogyan jut el a kútból a víz ide, egy ilyen öntözőrendszeren keresztül, áram segítsége nélkül. Kíváncsi természet vagyok, na. A kertész belepirult a kérdésbe, és ez nekem válasznak és végszónak elég is volt.
Nyilvánvaló, hogy az ott élő emberek a turizmusból élnek. Ugyan nem értem önfenntartás lévén minek is kérnek el nem kevés pénzt a látogatóktól, de kétségtelenül működik a történet, akár igaz, akár egy nagyon ügyes marketingfogás…
Szóval ez is picit olyan, mint a „magyarpuma”.

Kicsi Lány

„Hipersebességgel” fejlődik a főváros – Nade milyen irányba?

Ébredés…frissítő arcmosás…pirítós és tea illata…fogmosás…a nehezen kiválasztott ruha öblítő-illata…és végül indulás előtt egy leheletnyi parfüm.
Benzingőz, izzadtság és pisi szag, csomó éves bérlettel rendelkező sápadt és luxusvillában élő ember, kedves, mosolygós nyugdíjas nénik, nyugodt, utasaira figyelemmel lévő sofőrök, az üléseken elgondolkodtató eredetű, igen nagy méretű foltok, a motor lágy, kellemes duruzsolása…és ha nem lenne gusztusunk leülni, a snowboardozást is gyakorolhatjuk, illetve kb. egy év utazgatás után tornásztudományunkat olyan szintre emelhetjük, hogy esélyesként nevezhetünk az olimpiára is.
Ez a: BKV. Önnek jár.
Így jut el az ember a munkahelyére reggelente, ha éppen nem telik automobilra. Nade nézzük csak milyen jó annak, aki megengedheti magának ezt a „luxust”! A kiváltságos emberek némileg lecsökkenthetik az útidőt, ha autóba szállnak reggel, de ez a választás sem teljesen idegkímélő. Ha az embernek sikerül eligazodnia a sávok között, melyek felfestésének egykori helyét csak sejteni véli, figyelhet arra, hogyan szlalomozzon a kátyúk között, és közben aggódhat azon is, hogy a nyomvályúk és hepehupák hogyan teszik tönkre autója futóművét. Ha azonban ezek miatt próbálja mérsékelni sebességét jön az újabb veszély, hogy valakit ez olyannyira feldühít, hogy hátulról próbálja őt eltolni útjából. Parkolva sem tudhatja szeretett járművét biztonságban, mert ki tudja, mikor szabadul el egy BKV busz és tolja rá egy másik autóra?!
De hát mit is kívánhatnánk, még, hogy is lehetnénk elégedetlenek, mikor a három metró mellé építik a negyediket? Igaz, ükunokáink fogják esetleg élvezni az új metró előnyeit… Dehát ami a családomnak jó, az nekem is az ugyebár. Plusz régi hidainkat is folyamatosan modernizálják, a Szabadság hidat is hiphop felújították, a Margit hidat is csak előreláthatólag két évig kell nélkülöznie az autósoknak. Előbbinek a kivilágítását sem hagyhatjuk szó nélkül, mennyire eredeti, hogy éjjel a híd közepén egy sötét folt látszik, mivel ugyanis ami nincs, azt nem lehet ellopni alapon tették lopásbiztossá a „fénytechnikát”.
Lábjegyzetként megjegyzem, hogy fővárosunk dicsfényében elhalványuló vidéki nagyvárosaink közlekedés-ügyileg – és egyébként más szempontból is – ennél nyugat-európaibb szinten állnak. A helyzeten mi, „pórnép” nem sokat tudunk változtatni, csak „élvezzük”, ami Nekünk jár. Az illetékesek meg a summás végkielégítést, ami Nekik jár… Budapest pedig megmarad a Kelet fővárosának.

Kicsi Moly

Herceghalom az enyém is! – avagy Gróf Erbeheim Somoskay Rudolph Miksa köszöntése (rudolfherceg.blog.hu)

Eddig csak szépen fejlett argentin dogokat láttam az utcán, s nem akadt utamba egyetlen egy olyan deli ifjú sem, mint Gróf Erbeheim Somoskay Miksa . Igaz, vele is csak amolyan virtuális cimboraság köt össze, na de mi mindennel lettem gazdagabb általa?

Felcsillan a remény, hogy nem kell Ciprusig repülni , hogy adóparadicsomra találjak, hanem Herceghalom is képes lesz efféle csodákra. Kiszakadva a magyar valóságból egy szolid kis kilenced fizetéssel megoldódnak a dolgok, és lesz foci, jólét miegymás és majd sok-sok kis Miksa gyerek megtölti az üresen maradt iskolapadokat . Végre egy új tökös fiatal , aki követel, vissza-vagy megszerez és elégtételt szolgáltat az acsarkodó honatyáknak, hogy most pedig aztán már tényleg takarodó és ne csak a rendszerváltó 19 -20 évekkel dobálózzanak , hanem egyszersmind vissza kell lépni kétszáz évet! Igen, valóban ez lenne a leghelyesebb , hiszen akkor nem kéne itt ügynöklistákat lázasan letöltögetni, multik megadóztatásával foglalkozni, patika privatizáción okoskodni , hanem majd lesz egy doktor a hercegségben , sok gyógynövény a földeken , igazi interaktív ’ apás szülések’ és még számtalan sok meglepetés. Nem, ez egyszerűen nem igazság, ha csupán egy blöff ! Gróf Erbeheim Somoskay Rudolph Miksa kell nekünk, vagy ha ide nem is, de legalább az Európa Parlamentbe…



Tücsök Aranka

Beporozva

A XXII. kerületben egy bazi nagy lakópark épül az M0-ás tőszomszédságában. Az odavezető Tátra utca lakói meg csak szívnak. A földúton lassan poroszkálnak az egymásra tekintettel lévő szomszédok. Szegénykéim csak szívják a port. Az őslakosok már messziről kiszúrják az idegent, hisz' az épülő lakópark megközelítését végző vállalkozók a kb. 800 méteres aszfaltmentes távot rendre látványos porfelhőt hagyva maguk mögött abszolválják. Ők a lakóparkot építő iparosok, mi meg itt élünk, ha nem gond. Mi maradunk, meg a por is. No meg itt marad a lakópark is.
A tervek szerint, amit pár hete megismerhettünk, a XI. kerület vette át az Emnullás (ejtsd nyugodtan fonetikusan) lakópark engedélyezési eljárását. 500 lakás lesz itt. A magyar átlaggal (1,8 gyermek családonként) számolva legalább 800 gyermek, ebből legalább 400 kisiskolás és ovis lurkó lesz. Nekik is kéne némi portalan élettér. De itt nincs több hely a suliban, se az oviban. Nincs kisközért se és játszótér sem. Hogy is ven ez kérem?? A XXII. kerület elutasítása miatti eljárásrend szerint a XI. kerület engedélyezi a mi kis kerületünk eme tervezett lakóparkját. Biz'a ez így törvényes. Az első vállalkozó még csak vállalt valamit szemét-feltárás és eltakarítás ügyben, tudnillik cserébe a telekért, a második, aki tőle megvette, már nem vállata a szemét hegy feltárását sem.

Ja, majd elfelejtettem porügyileg a gyermekorvos, tanult öregecskedő doktornő sem semmi egy csóka. A III. utcai rendelő melletti privát parkolóból teljes forszázzsal indul a futam, felfelé veszi az irányt és a dombtetőn, szakértő barátom szerint már 60-al veszi a kanyart. Mondanom sem kell, mivelünk, szegény porszívókkal mit sem törődve. Nyugodt egy utca a miénk. Én már bátorkodtam évekkel ezelőtt is szólni neki, de lepergett róla, mint prontóról a víz.
Szerintem a kis Corsájával indulhatna az egykori és méltán hírhedt és betiltott keddi gyorsulási versenyeken. Én már többször megfenygettem, ha így elporzik az irodánk előtt, akkor a rendelési idő végén rendszeresen kiállok a nindzsaszögeimmel és kidobálom elé. Azt mondta, ha nem tetszik, költözzek el a feleségemmel a Pilisbe.
Itt a tavasz és jő a nyár is, mi meg újabb (be)porzás elé nézünk.

Ráckevéről szubjektíven

Talán van némi eshetőség arra, hogy valamelyik unalmas, fád pillanatodban, amikor már végképp nem tudsz mit kezdeni a sok szabadidőddel, akkor egyszercsak Ráckevén találod magad.
Mit nem szabad kihagyni?

Nem lehet csak egy kastély , két templom közönsége alapján megítélni egy város mibenlétét. Sokkal több tapasztalat meríthető az Eötvös non-stop vegyesáru és bisztró '-hoz címzett már-már közjóléti fórumként működő kereskedelmi egységből, illetve a Kölcsey presszó faji-nemzetiségi alapon különbséget nem tevő/tehető kis vendéglátó/ellátó helyi nevezetességből.Olybá tűnik, egy tudatlan átutazó benyomása alapján, hogy Ráckeve lakosságának nagy részét hamar megfogta ez a perzselő áprilisi nap...Minden bizonnyal csak a nyugdíjas korosztály szorul rá, d-vitaminra éhes téli pillanataiban, hogy a város vasútállomásánal a közmosdó mellett szerényen meghúzódó kis szolárium-szalont látogassa, ami egyébként az 'australian gold 'napkrém átható szagát ellensúlyozandó lángosos-hurkásként is üzemel.
És milyen különös is, talán kicsit szürreálisnak nevezhető, hogy a mackóalsóban két foggal ,reggel 9-kor a Penny Market előtt hubertust szürcsölgető , 'sokgyermekes' már éppen nem kiskorú apák is hamarosan EP-képviselőt választanak...

Gonosz Krumpedli

BKV-val a Föld körül

Kinek ne jutott volna eszébe valamely kaland sóvár percében- hajnalban zötykölődve mondjuk a 2-es villamoson , hogy milyen jó is lenne ha meghosszabbodna a villamos sin és egészen a Bajkál-tóig utazhatnánk ilyen kellemes , kapaszkodós hangulatban?


Persze aztán hamar visszavesz az ember és két lábbal a földön, pontosabban az említett esetben a Vágóhídon találja magát és jószerével sikerül valami kis akciós szúnyoghálót beszerezni az Obiban,vagy egy-két szerszámot amivel aztán a Kossuth téren debütálhat- kinek nem inge, ne vegye magára. Bár valószínű, hogy egy BKV-s Föld körüli utazásra Willy Fog 80 napja nem lenne elég, ugyanakkor annál inkább egy alapos Budapest-túrához , mondjuk egy elegáns Combinóval. Lelki szemeim előtt látom a néhai Taft hajlakk-reklám budapesti változatát, valamelyik eléggé erősen rögzített hajú politikusnőnkkel a főszerepben, amint a fontosabb megállókban a villamos lépcsőjéről tudósít, hogy : Blaha Lujza tér: szitáló eső és könnyű utcai verekedés , Illatos út : verőfényes napsütés és autófeltörés .

Különös, sokszor tanulságos, hosszas utazások tehetők így városon belül, nem kell hiányolni a nagyvilágot, kicsiben Kínában is érezhetem magam , persze csak ha akarom és mondjuk egy kellemes szombat délelőttöt arra szánok, hogy végigvillamosozom a 37-es vagy 28-as villamosok vonalán és ábrándos pillantásokat vetek a nyüzsgő kőbányai piac amolyan magyar ’melting pot-’ arculatára. Az idő pedig rohan , csak valahogy a budapesti tömegközlekedés őrzi századfordulós hangulatát és kell vagy legalábbis érdemes tudomásul venni: ha villamosozunk, akkor megáll az idő…

szd

Rózsa Flores Eduardo életének margójára

Nem lehet tárgyilagos nekrológot írni olyan emberről, akit ismertünk, szerettünk, barátunk volt…nem is ez a célom. Meghalt egy honfitársunk Bolíviában... De valójában nem csak ennyi történt.

A bolíviai kommandósok egy élő legendát, egy húsvér ikont és talán az utolsó világforradalmárt gyilkolták meg az elmúlt héten egy Santa Cruzi szálloda szobájában. A gondolkodó fiatalok XXI. századi – Byronhoz vagy Petőfihez hasonlítható– élőszobrát döntötték le, a kokacserjék között szambázó milicisták. Régóta tudjuk, hogy Dél-Amerika nem az igazság és a demokrácia földi bástyája. Mellékesen jegyzem meg, hogy akit a Bolíviai kormány terroristának nevez, az számomra közelebb van a szent kategóriájához. Igen, múlt héten elment a „magyar Che Guevara” és vele ment mély, mindentől és mindenkitől megkülönböztethető gondolatisága, igazságfelfogása, világnézete. Nekünk pedig maradt a remény, hogy a mi Edunk nem egy letűnt korszak ”utolsó mohikánja” volt, hanem egy a saját korát meghaladó és egyre inkább terjedő emberi természet képviselője, mert akkor biztosak lehetnénk abban, hogy jobb lesz a világ. De mond drága barátom jobb lesz a világ?

BFA