
Szomorú vagy inkább szánalmas a kereskedelmi médiumok felelőtlensége, hogy főműsoridőben a tartalom Csubaka és Kvazimodó közös gyermekének szerencsétlenkedése néhány gusztustalan hírnévre vágyó nővel. Magyarország többet érdemel!
Az idei, 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál szeptember 9-13 között került megrendezésre a Budai Várban, ahol 15 ország 250 borászata képviseltette magát. A szám már első hallásra sem kevés, és bizonyosan nem jó - még a legedzettebbeknek sem- azzal a céllal oda menni, hogy végigkóstolják a teljes kínálatot… Mi is inkább csapatépítés gyanánt látogattunk ki a helyszínre (a munkahelyre nyugodtan lehet irigykedni), de persze ez nem azt jelenti, hogy nem igyekeztünk minimálisra csökkenteni a meg nem kóstolt borok számát…
A csapatépítő jelleg már a kapuban érződött: mire a pénztárhoz értünk lényegileg minden fontos és kevésbé fontos témát meg lehetett beszélni… akár kétszer is. A kapun 2300ft ellenében engedtek be, amely tartalmazott egy boros poharat is. Erre egyébként érdemes volt vigyázni, hiszen újat 700 ft-ért kaphattunk. A belépőjegy megvásárlása után azonban még hiába volt az ember szemében a csillogás és a kezében a pohár, azt csak kóstolójegyért cserébe töltötték meg, amihez egy újabb kasszánál juthattunk hozzá 100ft/darab áron. A legtöbb bor 2-3 kóstolójegybe került, a különlegesebbekért pedig általában 5-6-ot kellett fizetni. Az igazi ínyencek azonban akár 130 kóstolójegyért is ízlelhettek bort (például 1972-es Tokaji aszúesszenciát)! A csapatépítésünk sajnos idáig már nem terjedt, de így sem voltunk elégedetlenek. Időnk nagy részét a Bujdosó és a Mayer pincészet borai mellett töltöttük és senkinek sem volt panasza rájuk. A fesztiválon egyébként a magyar borok mellett számos külföldi bor is bemutatásra került, idén a 100 éves múltra visszatekintő spanyol Freixenet Csoport hozta el a régió különlegességeit. Ezeken kívül egyéb érdekességekkel is találkozhattunk: volt ott csoki ízű bor, jégbor, mazsolabor, sőt kifele menet a másnaposságot állítólag csökkentő pezsgőporba is bele lehetett akadni. A remek borok mellett számos ínyenc étellel is szolgáltak a szervezők: többek között grill- és bográcsételek; halászlé; kemencében, egészben sült harcsa; haltöpörtyű; töki pompos; ropogós rétesek, péksütemények; szendvicsek; juh-, kecske-, és tehénsajtok közül válogathattak azok, akik egy kis pihenőt tartottak a borkóstolásban.
A címben szereplő idei szlogen igen találó: a borok és az emberek mellett a mosolyok is adottak voltak, akár így, akár úgy… Laikusok és szakértők, gyakorló és leendő borkedvelők egyaránt jól érezhették magukat. A hangulat és a jókedv egyenes arányban növekedett az elfogyasztott borok számával, és egy idő után már mindenki barátjának tekintette a másikat. A borok összehozták az embereket, és nem csak a mi esetünkben.
Szóval, ha valaki idén lemaradt volna, jövő év szeptemberéig mindenképpen üljön le a főnökével kicsit beszélgetni, akár egy jó bor társaságában is…
Kicsi Lány
Illegális árusok, hajléktalanok, prostituáltak, zsebesek, aláírásgyűjtők, zenészek és hittérítők; rengeteg szemét, omló mennyezet, elázott falak – és ami mindezt összeköti: a Nyugati aluljáró. Emberek ezrei tekintik már-már barátjuknak az arab telefonárust, a kínai büfést, a sakkozó bácsit és a sarokban pihenő embereket, akiknek „valaha nevük is volt”, és akiknek nehezen tudja megmagyarázni tanait a „Jesus Love You” feliratú pólót viselő úriember…
Szomorúan hallottam egy holland turista szavait: „Az itteni állapotok teljes mértékben alátámasztják azt, amit még az iskolában tanítottak nekünk Közép- és Kelet-Európáról.” Mindenképpen elgondolkodtató sorok és szerencsére vannak, akik el is gondolkodtak rajta: Idén februárban a Máltai Szeretetszolgálat és a Hajléktalanokért Közalapítvány egy meglehetősen érdekes kezdeményezést indított el: „örökbe fogadnák” a Nyugati aluljárót. Szinte utópisztikusnak tűnő célokat tűztek ki maguk elé: kulturáltabbá, esztétikusabbá és biztonságosabbá szeretnék tenni a helyet. Terveiket egy holland program alapjára készítették, melynek szlogenje az „Eddig itt laktam, most itt dolgozok” volt. Lényege abban rejlene, hogy a hajléktalanok lennének felelősek az aluljáró rendben tartásáért, amiért szállást és fizetést is kapnának. A szállás kérdését már meg is oldották: június elején a Szobi utcában hajléktalan centrum nyílt. Hangsúlyozzák azonban, hogy az aluljáró nem kizárólagosan a hajléktalanok miatt olyan, amilyen. És ebben teljesen igazuk is van. Éppen ezért a közalapítvány felkereste a nagyobb üzletek vezetőit, az aluljáró egyes területeinek gazdáit, az érintett önkormányzatokat, a BRFK, a MÁV és a BKV illetékeseit is és a különböző tulajdonosi érdekek ellenére, magyar emberektől nem éppen megszokott módon mindenki egyetértett az ügy fontosságával és támogatják azt. Már csak egyetlenegy érdekelt, és… hát mondjuk meg őszintén, kulcsfontosságú csoportot nem kerestek meg: magukat a hajléktalanokat, akik mit sem tudnak az egészről. Lehet, őket sem ártana értesíteni…
A tervek szerint a kocsmákat kávéházak és teázók helyettesítenék, az értékes árukat kínáló bazársorok helyére pedig posta, okmányiroda, ügyfélszolgálat és játszóház kerülne. A közbiztonságot pedig kamerákkal és rendőri felügyelettel oldanák meg.
És hogy mikor valósulhat meg mindez? Másfél-két évet jósolnak neki, bár szerintem ez egy nagyon optimista előrejelzés. De legyen úgy! És talán a kulturált, esztétikus és biztonságos aluljáró pótolni fogja legkedvesebb barátaink hiányát is…
Kicsi Lány
Először is fontos megjegyeznem, hogy a Google nem mindenható, de egyre több helyen úgy földrajzi, mint felhasználási területen jelenik meg.
Fejlődési szempontból ma a "kereső-óriás" abszolút elsősége nem megkérdőjelezhető, persze mindig lesznek trónkövetelők, akik teret akarnak hódítani a piacon. De tény hogy Shenzhen-től Párizsig és New-York-tól Burkina-Faso-ig az elsődleges interneten történő keresésre használt web adatbázissal a Google rendelkezik. A keresőfelület mintegy 105 nyelven, dialektusban, 122 országra testreszabott változatban létezik. Habár nagy botrányt kavart a közelmúltban a kínai informatikai hírszerzőkkel történő együttműködése a Google-nek de azt lehet mondani, hogy tartalmilag is megegyező találati listát kaphatunk a világ bármely pontján. Természetesen ez a globális homogenitás az egész világhálónak a jellemzője, nem csupán a Google-nek. Azonban vannak törekvések nem csak politikai oldalról véleményformálási céllal, hanem természetesen kereskedelmi érdekek által is motiválva például a különböző kiadók részéről. Erre példa lehet a You-Tube video megosztó oldal is ahol a jogvédett tartalmakat sok esetben egy adott földrajzi ponthoz kötött IP-címmel lehet csak megtekinteni és a kívánt ország határain túl pedig elérhetetlen az adott információ a fogyasztók számára. Persze amúgy is sok kritika érte a fájl megosztó oldalakat a jogvédett tartalmak nem megfelelő kezelése miatt, talán a You-Tube válasza tényleges megoldást jelenthet a jövőben erre a kérdésre. Jut eszembe a You-Tube is a Google tulajdonában van. Ezt az 1995-ben alapított céget ma úgy kell tekintenünk, mint egy, a jövő információ technológiai képének megformálóját. A Google alap mottója talán ezek mellett illetve ennek ellenére is az innovatívitás, a mindenki számára elérhető tartalom.
Picasa, Talk, Earth, Desktop, Chrome, Google Reader, Blogger, Gmail
A mobil-kommunikáció, médiaeszközök, űrturizmus. A teljesség igénye nélkül vagyok csak képes néhány példát említeni a Google terjeszkedési stratégiájának elemei közül. Az iPhone-ok után szabadon gPhone-oknak hívják a Google operációs rendszere (Android) által vezéretelt mobilokat. Saját nemzetközi közösségi médiumok mint GoogleVideo (de a YouTube is), orkut, GoogleReader vagy a Blogger már meglévő felületei amelyeknek a jövője előreláthatólag egy általános egységes média kommunikációs felület kialakítása. Hasonló terveket szövögetnek a Myspace, LinkedIn és hasonló közösségi siteok üzemeltetői is. Az eddigi hegemóniáját a tv spot-okból és egyéb jogdíjakból megélő kereskedelmi TV társaságoknak már megdöntötte az internet térhódítása. Azonban soha nem látott mértékű változás várható a piaci részesedések tekinetében a különböző média felületek között. Szóval hogy mit is fogunk nézni és milyen eszközön jut el hozzánk az adotszolgáltató üzenete a jövőben azt nehéz megmondani. Az is lehetséges hogy a menet közben inernetre is (egyre fejettebb oldalakkal) igyekvő TV társaságok ha átalakult formában is de megőrzik eddigi pozícióikat a tartalom szolgáltatás terén. Azonban az egyértelmű hogy az egyre erősebben formálódó internetes fogyasztói közösség előtt soha nem látott szabadság és saját formára szabható lehetőségek állnak. Továbbá a hagyományos marketinges eszközöket felváltató a közösségi médiumokon keresztül támadó online gerilla eszközök egyre nagyobb jelentőséghez jutnak egy-egy kampány során.
Csupán érdekes zárógondolat, hogy ma, az aki rendelkezik internet eléréssel és van mondani valója, vagy éppen pont az nincs, az is mint információ közlő jelenhet meg a saját online médiumán.
KisMiska
A bolíviai kommandósok egy élő legendát, egy húsvér ikont és talán az utolsó világforradalmárt gyilkolták meg az elmúlt héten egy Santa Cruzi szálloda szobájában. A gondolkodó fiatalok XXI. századi – Byronhoz vagy Petőfihez hasonlítható– élőszobrát döntötték le, a kokacserjék között szambázó milicisták. Régóta tudjuk, hogy Dél-Amerika nem az igazság és a demokrácia földi bástyája. Mellékesen jegyzem meg, hogy akit a Bolíviai kormány terroristának nevez, az számomra közelebb van a szent kategóriájához. Igen, múlt héten elment a „magyar Che Guevara” és vele ment mély, mindentől és mindenkitől megkülönböztethető gondolatisága, igazságfelfogása, világnézete. Nekünk pedig maradt a remény, hogy a mi Edunk nem egy letűnt korszak ”utolsó mohikánja” volt, hanem egy a saját korát meghaladó és egyre inkább terjedő emberi természet képviselője, mert akkor biztosak lehetnénk abban, hogy jobb lesz a világ. De mond drága barátom jobb lesz a világ?
BFA